Holnap kezdődik a szezon előtti tesztek második fordulója és mióta megjelentek az autók, mindenki az első szárnyakkal van elfoglalva. Nem is véletlenül, mert elég eltérő a két véglet és érdekes lesz megtapasztalni, melyik jön be jobban. Azonban érdemes egy picit megnézni a hátsó szárnyakat is.
Leszorítóerőt alapvetően két részből lehet kisajtolni. A kaszniból – benne maga a kocsitest és a diffúzor – valamint a szárnyakból. Ahogy az első, úgy a hátsó szárnyak is megnőttek idénre. A hátsó szárnyak kialakítása számomra mindig is egy mutató volt arra nézve, hogy milyen a kaszni aerodinamikája.
Ha nem elég jó, akkor úgymond, nagy szárnyakat kell használni. elsősorban hátul. Amennyiben jól eltalált, akkor elég kisebb szárnyakat használni. Erre mindig jó példa volt a Red Bull, ahol mindig is kevés szárnnyal mentek. Készítettem egy montázst, ahol balról jobbra haladva, az ABC szerint láthatók az autók és hátsó szárnyaik. Megpróbáltam azonos arányba hozni az autókat, erre elég jó mutató a hátsó kerék.
A képen azt kell megnézni, hogy a főszárny milyen „vastag”. Ahogy korábban, most is a Red Bullé a legvékonyabb, azaz ők mennek a legkisebb szárnnyal. A Mercedes és a Toro Rosso követi a bikákat, majd közvetlenül a sarkukban liheg az Alfa Romeo. Egészen jó még a McLaren is, innentől azonban már kezd drámai lenni a helyzet.
A Ferrari, a Haas, a Renault és végül a Williams, talán pont ebben a sorrendben alkotja a nagyobb szárnyak klubját.
Hogy miért érdekes ez? A jól kialakított aerodinamikájú karosszéria kevesebb légellenállással képes megfelelő leszorítóerőre. Ha ez nem elég nagy és azt a szárnyakkal kell pótolni, akkor az növekvő légellenállást is okoz. Nem véletlen így az sem, hogy Nico Hülkenberg, mikor először vezette az idei Renault-t, azt mondta, olyan, mintha egy ejtőernyőt húzna maga után.
A képek alapján ez nem is meglepő.