Hű, mi van itt
Krisztiánnak van igaza abban, hogy ezek csak koncepciók, művészetnek kell felfogni. Pont ezért nincs értelme azt mondani, hogy miért adott a tervező ilyen göncöt egy férfire. Az ilyesminek, hogy férfi/nő és az egyéb bevett társadalmi konvenciók nem értelmezhetők a művészet szintjén. Pont attól művészet, hogy semmiféle ilyen jellegű megkötés nincs benne. Olyan ez, mintha azt mondanánk a kubizmusra, hogy értem én, hogy a négyzet az alapformája, erre épül fel, de pingáljon már az a nyomorult festő legalább az emberi figuráknak kerek fejet és ne kockát.
Egyébként meg pont erről szól ez. Provokáció, beszédtémát ad. Azzal, hogy szörnyülködünk meg beszélünk róla, a tervező már el is érte a célját. Foglalkozunk vele, az már pedig mindegy is, hogy ezt milyen indíttatásból tesszük.
Andy Warholra biztos emlékeztek. A faszi karriert és vagyont rakott össze abból, hogy a maga korában agyament ötletekkel provokált és szolgáltatott beszédtémát. A 15 perc hírnév elmélete is pont tőle és pont ezért lett. Ő be is vallotta, hogy svindler, polgárpukkaszt mindennel, ami az eszébe jut. Jól csinálta? Jól hát, belefulladt a pénzbe és még harminc évvel a halála után is említjük a nevét.
Hogy röhejes-e? Hogyne lenne az. Épp ettem, amikor megláttam a képet és úgy felröhögtem, hogy kiesett a falat a számból. Hát hogy néz már ki a pali?
Nem tudom elképzelni, hogy akár csak a művészi koncepció nevében vagy egyéb okokból én felvennék egy ilyet és hagynám, hogy kép is készüljön erről
Nincs az a pénz. De hát nem is az én dolgom ilyesmit csinálni.
Viszont nem gondolom, hogy attól, hogy ilyen röhejes és provokatív göncöket aggatnak egy férfimodellre, az bármiféle iránymutatás vagy divatformálás lenne. 30-40 is voltak már ilyen koncepciók meg provokatív hülyeségek, mégsem gyűrűzött be fogyasztói szinten a társadalomba. Nem is erről szól ez.
Részemről röhögtem egy jót a dolgon és konstatáltam, hogy nincs új a nap alatt, mert ugyanolyan indíttatás szüli, mint azt, hogy Lord Byron ezelőtt cirka 200 évvel emberi koponyát használt pohár gyanánt. Képzelhetitek, a 19. század elejének Angliájában milyen véleményeket szült ez. Szóval nem újdonság ez, csak a provokáció formája változik.
