Megnéztem a Drive to survive 2. évadát.
Élvezetes volt, bár van számomra pár zavaró dolog:
- Will Buxton továbbra is baromi idegesítő számomra, a semmi érdemlegeset nem mondok, de azt baromi bennfenteskedő stílusban
- Az Alfa Romeo és a Racing Point, mint csapat nem létezik, 1 percet sem kaptak a 10 epizód során
- Lauda és Hubert is kapott egy méltó megemlékezést, Charlie Whiting halála említésre sem került
- A Ferrarisok brazil ütközése, amit kb. az összes rész végén promóztak, el van intézve egy semmitmondó fél perces Binotto interjúval, a versenyzőktől semmit nem tudunk meg róla
- Újoncok mellőzése, Norris egy-két snittben tűnik csak fel, mint Sainz jófej csapattársa, de a szezonjával egyáltalán nem foglalkoztak, Giovinazzinak a létezéséről sem tudni ez alapján a sorozat alapján, ahogy Kimi csak kb 3. alkalommal tűnik fel, 2x, amikor előzik 1x, amikor háttal áll a kamerának a rajtrácson
- Csapatok közül megint a Haas, RedBull, Renault hármas dominálja a sorozatot, ha versenyzőket nézzük akkor Ricciardo, Hülkenberg, Gasly és Sainz. Nyilván amerikai piacra is készült, így többet foglalkoznak a Haas-al, de tulajdonképpen ugyanazt adták elő mint az előző évadban (mi vagyunk a szegény csóró, esélytelen kiscsapat és hú de nem mennek a dolgaink, mindezt a számomra egyre kevésbé szimpatikus Günther fucking Steinerrel)
- A Vettel - Hamilton kanadai csata egy az egyben kimaradt, pedig volt drámája szerintem, eladható story az amerikaiaknak is
- Kvyat-ot totál ignorálták, pedig meg volt nála is a történet a német 3. helyével, ráadásul harmadjára ugyanannál a csapatnál, említésre sem került. Amikor Gaslyt lefokozták (erre komplett rész van felhúzva), akkor sem említik meg, hogy ja amúgy a csapattársa ugyanígy járt. A Toro Rosso lényegében Albon és Gasly, Kvyat és Tost nélkül, aki nagyjából az utolsó részek egyikében beszél kb. fél percet.
Ha arra tudtak időt szánni, hogy Hornerné koncertre megy, vagy Horner buggyantott tojást reggelizik, akkor talán az előbbi kimaradt eseményekre is lehetett volna.
Ami tetszett:
- Örültem, hogy többet szerepelt a Mercedes és a Ferrari, bár érzésre, mintha a Mercedes többet mert volna mutatni magából.
- A Williamsről szóló rész kimondottan jó volt és lagalább Russellből kapunk egy keveset, ha a többi újoncból nem is.
- Hubert és Lauda haláláról való megemlékezés megindító volt.
- Albon családi háttere nekem egyáltalán nem volt meg, így érdekes volt számomra.
- Az egy-két hétköznapi pillanatot, vagy épp az F1-ben uralkodó viszonyokat, farkastörvényeket bemutató részek tetszettek.
- Kvyat beszólása az utolsó rész végén (Albon: Veled is forgattak a Netflixesek? Kvyat: Tojtak rám az egész szezon során. Bekaphatják)
Én is így érzem. Valaki ha megfeszül, akkor sem ismerik el, mást pedig fél mp-s hátránynál is egyből hypeolnak.
Ja és ne szinkronnal nézzétek meg. Szujó és Wéber még ok, de a versenyzők és a csapattagok szinkronját kb. 4-5 totál jellegtelen hanggal oldották meg, a színvonala olyan, mint egy gagyi doku-reality sorozaté, ami a délelőtti műsorsávban megy a Discovery-n.
