Nehéz elfogadni, ha egy ilyen hatalmasat alkotó ember távozik közülünk örökre. Egyik nagyon kedvelt színészem volt. Az orgánuma, a mimikája utánozhatatlan. Rengeteg nagyszerű alakítással ajándékozott meg bennünket a színpadon, és a filmvásznon egyaránt.
Emlékszem, mikor egyetemista voltam és a fenntartásomért dolgoznom kellett mellette. Volt egy időszak - 1978-1969-ben - mikor díszítőként dolgozhattam a Madách színházban. Istenem! Micsoda csodálatos darabokat láthattam, micsoda színész óriásokkal!
Hamlet, Pygmalion, Régimódi történet, Lóvá tett lovagok, stb... Haumann Péter, Márkus László, Psota Irén, Sulyok Mária, Huszti Péter, Piros Ildikó, Bessenyei Ferenc, Zenthe Ferenc, Gyenge Árpád, Kalocsai Miklós, Sunyovszky Szilvia, Tímár Béla, Lőte Attila, stb.
Őket volt szerencsém élőben látni a zsinórpadlásról. Haumann Péter pl. hatalmasat alakított a Pygmaliunban Liza Doolitle apjaként. Sose feledem el! Különösen a Márkus Lászlóval való dialógusuk volt frenetikus.
Velük futhattam össze a lépcsőkön, a folyosókon. Testközelben érezhettem őket.
Aztán, aki olvassa a listát, láthatja, hogy milyen sokan nincsenek már közöttünk.
Most egy újabb óriás csatlakozott az égi színpadon hozzájuk. Vitte magával életem egy darabkáját is. Hiszen ők hozzátartoztak ahhoz valamennyien valamilyen mértékben. A hanja, az orgánuma örökre ott fog csengeni a fülemben, ahogy utánozhatatlan mimikája, mosolya is.
Legyen számára könnyű a föld!