Irodalom. Ami táplálja a lelkünket.

[Lancelot]

Ne feledkezzünk meg arról, hogy tegnap volt a születésnapja!

Petőfi Sándor:

A PUSZTA, TÉLEN

Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyüjtöget,
Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.
Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,
Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,
S a dalos madarak
Mind elnémultanak,
Nem szól a harsogó haris a fű közűl,
Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl.

Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson...
Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.

Üres most a halászkunyhó és a csőszház;
Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz;
Mikor vályú elé
Hajtják estefelé,
Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül,
Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül.

Leveles dohányát a béres leveszi
A gerendáról, és a küszöbre teszi,
Megvágja nagyjábul;
S a csizmaszárábul
Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,
S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?

De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,
Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,
Mert a pince kulcsát
Akár elhajítsák,
Senki sem fordítja feléjök a rudat,
Hóval söpörték be a szelek az utat.

Most uralkodnak a szelek, a viharok,
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
A harmadik velök birkozni szemközt jő.

Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek,
A rónára halvány ködök telepűlnek,
S csak félig mutatják
A betyár alakját,
Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló...
Háta mögött farkas, feje fölött holló.

Mint kiűzött király országa széléről,
Visszapillant a nap a föld pereméről,
Visszanéz még egyszer
Mérges tekintettel,
S mire elér a szeme a tulsó határra,
Leesik fejéről véres koronája.

(Pest, 1848. január.)

[Lancelot]

http://www.facebook.com/l.php?u=http%3A ... mCt3VQ&s=1

[bertone]

http://www.facebook.com/l.php?u=http%3A ... mCt3VQ&s=1

És én még azt hittem, hogy minden könyvét olvastam. De most mindet gyorsan letöltöttem.

[Lancelot]

http://szabadonebredok.hu/9-erdekesseg- ... en-tudnak/

[maTTeus]

Mostanság több okból kifolyólag elkezdtem verseket írni. Ez az egyik, amit nemrég írtam:

Csak egy múló pillanat

"Rohan a világ, rohanok hát én is.
Nem tudom miért, de magával húz.
Mégis, milyen jó felfedni benne a csodát.
A csodát, ami itt van köztünk, s ami számomra te vagy.
Ha csak egy pillanatig láthatlak
A szívem őrült magasságba röpül.
Minden betű melyet leírsz, melyet kimondasz,
A lelkem, mélyen érzem, örül.

De mint minden, ez a pillanat is véget ér.
Vége lesz, s a lelkem e nélkül mit ér?
Ez a pillanat volt az utolsó társam, de vége,
s van értelme élni, egyedül, magányban?

Most már tudom. Nincs. De mégis.
Mégis van értelme élni. Miért?
Mert sosem vagyunk egyedül.
Akármi lesz, akárhová sodor a szél,
mindig lesz, aki velünk, bennünk él.

Már tudom, akármi történhet.
Eshet eső, fújhat szél, szíved
szívemben örökké él.
A szíved szívemben örökké él. "

[Jadrina]

TEDD A KEZED

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.

[Lancelot]

A költészet napjára:

https://www.youtube.com/watch?feature=p ... S-0uarEM5g

[Lancelot]

Apa várj!
Írta: Kovács István

Apa várj, ne menj el!
Apa, miért lóg nyakadban fegyver?
Nézd szememből hullik könnyem,
nem hagyhatsz itt ilyen könnyen.
Azt ígérted elviszel az iskolába,
és vasárnap pecázni megyünk,
és csak mi, ketten leszünk.
És most?
Itt menetelsz a sorba,
rábízva magad a sorsra,
sebesült, hadirokkant leszel,
vagy majd letakar a nemzeti lepel?
Akkor emberré engem majd ki nevel?
Apa várj!
Ne emeld senkire fegyvered.
Apa ne lőj, Ők is emberek.
Haza várja őket is egy kisgyerek,
hogy elkísérje az iskolába,
vasárnap együtt menjenek pecázni,
vagy a hegyekbe túrázni.
Apa, gondold meg még egyszer,
nyakadban én legyek, ne a fegyver.
Apa várj, ölelj meg,
csak még egyszer.
Apa várj!
A-pa-vá-rj….

[mudd]

vers teszt: http://kontentbanya.reblog.hu/meg-nem-t ... hirt-hozta
nalam 9/10
(szegyen, radnotit pont elszabdtam)

[maTTeus]

Ezt a verset a napokban írtam:

Életképek

Arról álmodom, mikor jő a tavasz,
Hogy majd együtt szaladunk a réten;
Együtt szaladunk, ketten, kéz a kézben
Virágok között és emlékek között…
S kedves felhők szállnak álmaink fölött.

Nárciszok szirmai záporban áznak,
S tavaszi szellőnek szárnyai szállnak;
Bús dalát énekli újra meg újra,
S hajadnak szálait arcomba fújja.

Szívemben ekkor nyílik egy rózsa,
Rózsámnak szirmait két kezed óvja,
Szerelmem virágát majd leszakítod,
S véle az életem éveit írod.

Arról álmodom, mikor jő a nyár,
Hogy majd egymás mellett fekszünk a fűben,
Nap tüze éget a távoli űrben;
A harmatos hajnal fénye is látszik,
S szép mosolyoddal a szívemen játszik.

Nyári viharban villan az égbolt
Lobban a szikra, az, ami rég volt;
Végül a felhők messzire szállnak
S karjaim téged a szívembe zárnak.

Kertünkben immár szép zene hallik
Fáknak az ága gyümölcstől hajlik;
Végül az alma is érik az ágon,
S messze repül, hogy messzire szálljon.

Arról álmodom, mikor jő az ősz,
Hogy majd az őszirózsák selymét érzem,
Mikor az arcodat simítom éppen,
S a nap csodás, bársonyos sugara
Megfáradt szerelmünk utolsó tavasza.

Sárguló levelek fejedre hullnak,
Elbágyadt hattyúk a tó vizén úsznak;
Mi ketten csak némán ülünk a parton,
S édes-kis kezeid a kezemben tartom.

Ködfátyol takarja kedves, kicsi házunk,
Hiába ölellek, mégis úgy fázunk;
Most csak a ködben egy csillag látszik,
S szép szemeidből énrám sugárzik.

Arról álmodom, mikor jő a tél,
Hogy majd csendesen ég a gyertya lángja
Mikor a szívünk a karácsonyt várja;
Zongorán játszunk, együtt, mi ketten
S már csak az ég tudná játszani szebben.

Tiszta a hó, mely hullik a földre,
Nézzük a tájat, körbe és körbe…
Éjjel az ágyban még betakarlak,
Majd testem örökké melletted alhat…

Hóvirág nyílik majdan az ágyon;
Kismadár alszik a diófa ágon;
Elröpül, elszáll… Várja az élet,
S ekkor is, most is látja a szépet.

2016. júliusa

[Redbull]

Ezt a verset a napokban írtam:

Életképek

Arról álmodom, mikor jő a tavasz,
Hogy majd együtt szaladunk a réten;
Együtt szaladunk, ketten, kéz a kézben
Virágok között és emlékek között…
S kedves felhők szállnak álmaink fölött.

Nárciszok szirmai záporban áznak,
S tavaszi szellőnek szárnyai szállnak;
Bús dalát énekli újra meg újra,
S hajadnak szálait arcomba fújja.

Szívemben ekkor nyílik egy rózsa,
Rózsámnak szirmait két kezed óvja,
Szerelmem virágát majd leszakítod,
S véle az életem éveit írod.

Arról álmodom, mikor jő a nyár,
Hogy majd egymás mellett fekszünk a fűben,
Nap tüze éget a távoli űrben;
A harmatos hajnal fénye is látszik,
S szép mosolyoddal a szívemen játszik.

Nyári viharban villan az égbolt
Lobban a szikra, az, ami rég volt;
Végül a felhők messzire szállnak
S karjaim téged a szívembe zárnak.

Kertünkben immár szép zene hallik
Fáknak az ága gyümölcstől hajlik;
Végül az alma is érik az ágon,
S messze repül, hogy messzire szálljon.

Arról álmodom, mikor jő az ősz,
Hogy majd az őszirózsák selymét érzem,
Mikor az arcodat simítom éppen,
S a nap csodás, bársonyos sugara
Megfáradt szerelmünk utolsó tavasza.

Sárguló levelek fejedre hullnak,
Elbágyadt hattyúk a tó vizén úsznak;
Mi ketten csak némán ülünk a parton,
S édes-kis kezeid a kezemben tartom.

Ködfátyol takarja kedves, kicsi házunk,
Hiába ölellek, mégis úgy fázunk;
Most csak a ködben egy csillag látszik,
S szép szemeidből énrám sugárzik.

Arról álmodom, mikor jő a tél,
Hogy majd csendesen ég a gyertya lángja
Mikor a szívünk a karácsonyt várja;
Zongorán játszunk, együtt, mi ketten
S már csak az ég tudná játszani szebben.

Tiszta a hó, mely hullik a földre,
Nézzük a tájat, körbe és körbe…
Éjjel az ágyban még betakarlak,
Majd testem örökké melletted alhat…

Hóvirág nyílik majdan az ágyon;
Kismadár alszik a diófa ágon;
Elröpül, elszáll… Várja az élet,
S ekkor is, most is látja a szépet.

2016. júliusa

Azt kell mondjam, hogy nagyon tetszett!!!
Gratulálok!

[Jadrina]

Gratulálok. A vershez és az érzéshez is.

[Lancelot]

A költészet napjára, egyik kedvencem:

https://www.youtube.com/watch?v=hcWo2t8hvX0

[Lancelot]

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,

Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.

Mary Elizabeth Frye

[Redbull]

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,

Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.

Mary Elizabeth Frye

Szép és rövid.