Első unokám születésére
„Apa, van egy boldog hírem,
unokád lesz szeptemberben!” –
így szólt hozzám Dia lányom,
egy tavaszi, szép délutánon.
Fordult velem a nagyvilág,
elragadott a boldogság.
Lelkem húrjai finoman rezegtek,
örvendhetünk hát egy új gyermeknek?
Kilenc hónap, sok vagy kevés?
Elkezdődött a számvetés.
Ám a titkot őriznem kellett
és talán legjobban ez viselt meg.
Üvöltöttem volna én boldogan a világba,
hogy nagyapa leszek nemsokára,
de titoktartásra esküdtem,
melyet semmiképpen meg nem szeghettem.
Aztán, ahogy közeledett a vélt nagy nap,
a Facebookon már visszaszámoltam.
Ám nem egzakt az orvostudomány,
kilenc napot ráhúzott drága unokám.
Jól érezte magát a biztonságos kuckóban,
még szívesen maradt volna a megszokott pocakban.
Ám a doktor bácsik ezt nem így gondolták,
így kicsit megsürgették a kis ebugattát.
Kénytelen volt ezért elhagyni biztonságos „fészkét”,
hogy megmutassa előttünk végre valós szépségét.
2020.09.17, este nyolckor megtörtént a csoda,
először nézhetett körül e világban, a drága kicsi Minka.
Szétnézett, felsírt, odabújt anyjához,
érte megküzdő drága kislányomhoz.
Végre szimatolhatták egymást örömmel, kéjesen,
mi a családtagok pedig zokogtunk csendesen.
Ezek bizony azok, a meleg örömkönnyek,
így fogadják azt, akit igazán szeretnek.
Kibővült hát családunk egy új kis jövevénnyel,
és nagyapa lettem, ami még szinte hihetetlen.
De máris bizserget ez az új nagyszerű érzés,
pedig még oly távoli az első igazi érintés.
A lelkem és a szívem azonban máris befogadta,
köszönöm, hogy lettél nekünk te drága, kicsi Minka!
Békefi Minka 3550 gr., 56 cm
