Nigel Hill írta: ↑2022.07.08. 14:57
Egyben nem tévedsz: Hajlamos vagyok a szélsőségekre. Régen talán jobban szélsőséges voltam, ma már kevésbé. Már sokat puhultam ezen a téren és úgy gondolom nem léteznek egyetemes igazságok, pláne nem a politikában.
És igen, jól érzem magam itthon, de az nem azt jelenti, hogy minden fenékig tejfel. Ettől még nem leszek fideszes, még ha vannak féligazságaik amikkel egyet tudok érteni (pl gender/PC propaganda) Csupán más prioritások vannak már az életemben. Más dolgok érdekelnek és a politika - ha lehet - sokadrangú dolog már az életemben. Van véleményem róla, de ne az határozza meg már a saját gondolatvilágom vagy életem, hogy melyik kormány, politikus, vezető akárki mit csinált. Magyarország az Magyarország marad. Van akik szerint szar hely van akik szerint jó. Ezt sem tudom megítélni. De szerintem élhető, és vannak a világon sokkal de sokkal szarabb helyek és emberek sokkal szarabb helyzetben. Úgy érzem itt én egy szerencsés ember vagyok és magyarként (értsd itt születtem, nőttem fel, ezt a nyelvet beszélem) ez nem annyira ördögtől való. Sokkal többet ártanék magamnak, a lelki békémnek, ha a sok negatív információt ami ma a képembe jön nap mint nap elfogyasztanám és megpróbálnám megemészteni. Mást nem tehetek, skippelek.
Az elemzésed többi részét most kihagyom, mert rossz, vagy általam teljesen szokatlan metodika szerint osztályozol szerintem.
Meg van most meg egy kis meló ami nem várhat a hétvégéig.
Persze, élhető hely Magyarország. Még azt is gond nélkül aláírom, hogy sokkal több sokkal szarabb hely van, mint nem. A világ országainak legalább kétharmada bőven szarabb hely.
De azzal nem tudok mit kezdeni, ha vannak számomra fontos dolgok, amik itthon az értékeimmel szembemenően működnek. Sokkal toleránsabb, elfogadóbb társadalmat szeretnék látni, ahol az emberek a saját dolgukkal törődnek inkább.
Vagy, hogy mondjak valamit, ami nem politikai jellegű: szívügyem a hagyományos építészeti értékek megőrzése. Hányni tudnék a lakóparkos, betonozós, stadionozós, irodaépületezős mániától, ami az elmúlt húsz évben megy itthon, főleg Budapesten. Itt nőttem fel, bőven nevezhetsz lokálpatriótának, ezért nagyon zavar, hogy a fasorban sincs a műemlékvédelem és a várostervezés mondjuk a brit viszonyokhoz képest. Londont, Birminghamet és pár várost nagyon elkúrtak a hatvanas években ott is, de Edinburgh-ben törvény tiltotta, hogy olyan új épület szülessen az Unesco világörökség részének nyilvánított belvárosban, ami nem illik a környezetébe. Ezt a törvényt a retkes új skót parlament felhúzása után hozták meg. Az a vizuális szennyezés még mindig ott van, a Holyrood palota szomszédjában, sajnos. Talán egyszer eltakarítják. De összességében egyelőre fantasztikusan megőrizték a belváros látképét.
Vagy ott van Prága: soha nem engednének olyan mértékben a belvárosban modernista projekteket, amiket nálunk a bagó miatt gond nélkül zsinórban jóváhagynak.
Csak nézd meg, hogy néz ki az Astoriával szembeni irodaépület a Múzeum körúton. Egy kibaszott vicc. A Nemzeti Színház egy formátlan szar, kibaszva a város szélére, miközben lett volna ezeregy megoldás a belvárosban újjáépíteni valamelyik szaros pláza vagy lebetonozott parkoló helyett. A világon minden jelentős fővárosban a nemzeti színház a város szívében van - nekünk Budapesten Soroksár mellé van legórva a Duna egy jellegtelen partszakaszánál. Röhej.
A Vörösmarty térre odabaszták azt a gusztustalan csirkeketrecet, és le is térkövezték a faszba az egészet, akárcsak a Nádor teret. Sehol egy fa, nyáron egy kemence az egész. Az új Néprajzi Múzeum a Városligetben úgy néz ki, mint egy félig elsüllyedt parkolóház.
Az ötödik kerületben, a Szervita téren elbontották a hányás parkolóházat meg a szomszédos irodaházat.
Ott laktam akkoriban. Mindenki örült a kerületben, izgatottan vártuk, mi lesz a helyén, az emberek beszélgettek a boltban, hogy vajon mivel szépül a kerület. Íme:
Hogy néz ki ez a hányás ott, a Váci utca szomszédságában, a gyönyörű Szent Anna templom mellett? Kiemelt helyen, hatalmas pénzből egy régi betonhányás helyett sikerült egy új, acél- és üveghányást összehozni.
Na mindegy, bő lére eresztettem. A lényeg, hogy nekem valóban máshol van a helyem, azt hiszem.
), és erre jössz „szokásos ferdítésekezni” 
