Hozzászólás
Szerző: vollebak » 2022.05.27. 06:42
Ezek tipikusan olyan vélemények, amiket azok hangoztatnak, akik nem ismerik tapasztalat alapján, és csak annyit látnak, hogy kereshetsz havi egymilliót, és csak ötvenet kell fizetni, micsoda jó világ ez. Tomi, hogy Lölőt idézzem, a katások fele szerinted rejtett munkavállaló: ezt miből számoltad ki? Én még egy katással nem találkoztam életemben, aki sumákolásra használja. Biztos van, de hogy a fele? Lol.
Krisztián, nem igaz, hogy nem szigorítottak rajta. Csak nem tudjátok, mert megint csak, nem vagytok benne. Tavaly bevezették a már nevében is gusztustalan büntetőadót. Ennek az a lényege, hogy egy megrendelőtől az évi hárommillió forint feletti összegre 40% az adókulcs, amit belföldi megrendelő esetén a megrendelő fizet, külföldi esetén a vállalkozó.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy egy megrendelő felé havi átlagban legfeljebb 250 000 forintnyi munka lehet. Már ebből önmagában nem csak az ötvenezernyi járulék jön le, hanem esetemben tébé, iparűzési adó, könyvelő, székhelyszolgáltatási díj is. Ez így együtt olyan 100 000 forint, és részemről kizárólag külföldi megrendelőim vannak, vagyis rém egyszerű a matek: ha egy megrendelőtől egy év alatt több megrendelést kapok, mint havi átlagban nettó 150 000 forint, arra 40%-ot fizetek. Ez így már önmagában magasabb adókulcs, mint amennyit alkalmazottként kaphatnék, miközben a járulékokat ezen felül, továbbra is magam után fizetem, szemben egy alkalmazottal.
Papíron az intézkedés arra is buzdított (volna), hogy ne csak egy-két nagy megbízónak dolgozzon egy fordító, de néhány dolog miatt ez nem életszerű:
1) nehéz ennyi megbízóval megállapodni folyamatos, de kis összértékű megbízásokról, mert a megbízónak sem az a könnyebb, ha ötven alvállalkozó között osztja szét a munkát, egy tíz-tizenöt alvállalkozóból álló portfóliót sokkal könnyebb menedzselnie;
2) sok olyan részpiac van, ahol a megrendelők száma kizárja a vállalkozók számára, hogy a megrendelési állományt minden megrendelő esetében éves hárommillió forint alatt tartsák (profil, feltételek stb. miatt);
3) szellemi szabadfoglalkozásúként életszerűen kiszolgálni öt-hat állandó megrendelőnél többet, mert az idő és a kapacitás véges, a jó szolgáltatáshoz jó összehangoltság kell, tíz, tizenöt, húsz megbízóval ez lényegében lehetetlen, és aki mást mond, hazudik;
4) maguk a projektek is nagyok, nem lehet hetente máshová dolgozni. Például ha szinkrondramaturgként egy egész sorozat több epizódját, műfordítóként egy egész könyvet, vagy szakfordítóként egy cégnek több dokumentumból álló szakszövegeket fordít valaki, akkor gyakran több hónapig egy helyre kötelezi el magát, miközben a megrendelők is elvárják a nagyfokú rendelkezésre állást és a kapacitások egészére igényt tartanak, így a bevétel is csak onnan fog származni;
5) önmagában indokolatlan, hogy amíg a belföldi megrendelők esetében a megrendelőket büntetik az extra adóval, addig a külföldi megrendelők esetében a vállalkozónak kell megfizetnie az összeget. Független attól, hogy ezt a különadót a megrendelő vagy a vállalkozó köteles befizetni, annak terheit a vállalkozókra terheli a megrendelő mindig = drasztikusan romlik a vállalkozás jövedelemtermelő képessége.
Abban, amit én csinálok, pedig nagyon nem kunszt egy megrendelőnél, de akár kettőnél is összehozni az évi hárommilliós megrendelést, mivel projektalapú munkáim vannak. Van, hogy felém sem néz egy iroda hónapokig, aztán kapok egy megrendelést egy nagy összegért, ami egy hónapra lefoglal legalább.
Ha könyvfordításokat csinálsz, akkor egy-egy fordításért meg pláne sokkal több a fizetség. Ha egy kiadó rátalál egy megbízható fordítóra, akivel jó dolgozni, akkor ahhoz nyilván ragaszkodni fog. Sok könyvfordító dolgozok olyan könyvkiadónak, akik évente négy-öt könyvet rájuk bíznak.
Volt, hogy valaki kizárólag egy könyvkiadónak fordított az adott időszakban, ha sok külföldi könyvet jelentet meg az adott kiadó. Ilyenkor bőven hárommillió felett számláz ki a fordító nekik, miközben egyáltalán nem volt szó rejtett munkaviszonyról, amire állítólag ezt az egészet kitalálták.
A fordításokra egyébként sem szoktak alkalmazottként szerződtetni, amit érthető is, mert mi van azokkal a hónapokkal, amikor pont nincs annyi (vagy egyáltalán semmilyen) feladat, hogy alkalmazni és fizetni kéne érte, járulékokkal, adóval, síppal, dobbal, nádi hegedűvel?
Az még nem bújtatott munkaviszony attól még, hogy hárommillió felett számlázik valaki, mert nem használom a megrendelő eszközeit, telephelyét, magamnak fizetem a járulékokat és a tébét, nem a megrendelő osztja be az időmet, és csak akkor kapok pénzt, amikor munkát is adnak.
Ez a faszság itthon két dolgot eredményezett, esettől és szakmától függően:
1) megint elindult a jó öreg borítékozás a havi átlag 250 000 feletti összegre, vagy pedig
2) nyilván nem az alkalmazottak száma nőtt, hanem a munkanélküliség, mert sok cégnek az volt a megoldás, hogy beszüntették a katás vállalkozókkal az együttműködést, és még több feladatot raktak inkább a már meglévő alkalmazottak nyakába
Nekem, mivel külföldi megrendelőim vannak kizárólag, maradt a harmadik eset: az egy megrendelőtől átlagban a zsebemben maradó kábé 150 000 forint feletti összegre fizetem a 40%-ot.
Mostanában főleg feliratfordításokat csinálok. Gondolom, sejtitek, hogy egy teljes sorozat feliratozása nem egynapos dolog, és ha kész van, akkor nem jön rögtön a következő évad belőle. Ezért (meg egy sor egyéb okból) a feliratozás sehol a világon nem olyan, hogy munkaviszonyban foglalkoztatnak érte. Ha akarnám, sem lehetnék rejtett munkavállaló.
Ha a cél valóban a bújtatott foglalkoztatás kiszűrése lett volna, akkor vizsgálat indult volna a valóban gyanús cégek ellen, vagy lehetett volna nyilatkozni, ahogy egymillió forint felett korábban is, hogy az adott munka hagyományosan megbízói rendszerben készült, és készül azután is, nem létezik rá foglalkoztatási alternatíva (a magyar piacon jelenleg különben is minden cég projektalapon, legfeljebb megbízási szerződéssel foglalkoztatja a fordítókat jelenleg is, és fordítóként nincs lehetőség még az EKHO-ra sem). De egységesen, “fűnyíróelv” alapján megadóztatták az egész fordítói szakmát is, ezzel versenyhátrányba került minden katás fordító, és most további faszkodás jön várhatóan. Mert jönni fog, ez már eldöntött dolog – legutóbb, 2019-ben is úgy lengette meg ugyanígy Parragh, hogy ó, ez a negyvenszázalékos különadó eseti lesz, meg különben is még csak tervezet... Ismerjük ezt már.
2021 előtt valóban túl sok volt a visszaélés, és nagyon, talán már túl kedvező is volt a kata. De már rég nincs így, és most még inkább baszakodni akarnak.
Hosszú komment lett, de azért írtam le, mert kurvára zavaró, hogy mindig mindenki azzal jön, a katás ne sírjon, keres egymilliót, és fizet belőle ötvenet, épp ideje szigorítani rajta. Az átlagember nem is tudja pontosan, hogy megy, nincs is benne, csak félinformációkból véleményt alkot, de azt nagyon. Csak az nem világos nekem, hogy ha tényleg a kata minden földi lét csimborasszója, miért nem mindenki azt csinálja, hanem elméletben csak szopatja magát alkalmazottként, a „keresel egymilliót, fizetsz ötvenet” látszólagos kánaán helyett.
TÖKÉLETES INTÉZKEDÉS. – Dani, 2022. július 11.
