Re: Formula 1 Grand Prix De Monaco 2021.05.20-23
Elküldve: 2021.05.24. 18:06
Kimondott Max-szurkolót én is csak Jadrinát tudom innen. Három évvel ezelőttig én is Maxnak szurkoltam (még Bandi emlékszem, hogy viccelődött is, hogy biztosan megőrültem, mert valóban, a „kedvenclistám” tagjaihoz mérten karakteridegen volt a békaszájú), de 2018-ban végleg bekerült abba a fiókba, ahol Alonso vagy Hamilton is vannak: fantasztikus tehetségek, mindig csodálni fogom azt, amire képesek, de ennyi.
Igazából mára kijelenthető, hogy nekem lett igazam abban, amit mondtam, hogy Max karrierjének a rendkívüli alakulása volt az, ami miatt annyira heves vitákat váltott ki anno a vezetése. Azok az inasévek, amikor egy versenyző a versenyzése vadhajtásait kinövi az alsóbb formaszériákban, Max esetében kimaradtak, amikor lényegében kis túlzással gokartozás után egyből beültették F1-ezni. Ezzel sokan nem értettek egyet anno, heves viták voltak ebben, mondván, hogy élete végéig ilyen féktávon mozgós, lökdösődős, veszélyes paraszt marad, aztán mára az egyik legnagyobb profi lett Hamilton mellett.
Ironikus módon addigra „engedtem el a kezét” kábé, amikorra elhagyta azokat a dolgait, amik miatt annyit kardoztam miatta itt. Szóval azt sosem tudom már meg, milyen Maxnak úgy drukkolni, hogy nincs kicsit szekunder szégyenérzetem közben, meg nem kell kumitézni miatta De hát ahogy Bandi szokta mondani, a szurkolás tárgyát nem lehet megválasztani, és azt hiszem, ez fordítva is igaz - hiába szurkoltál valakinek valamiért, ha az valamiért elmúlik, akkor ez van.
Nekem az emberi tényező marad mindig a legfontosabb az F1-ben, és az olyan „megszállottakat”, mint Senna, Schumi vagy Max, sosem tudtam közel érezni magamhoz. Maxnál volt egy „átfutási idő” 2018-ig, amikor bíztam abban, hogy ha majd végre kinő a tökén a szőr, akkor nem csak a hibák/véleményes húzások tűnnek el, hanem ami fontosabb, „oldódik is”, és egy kedvelhetőbb, sokoldalúbb, érdekesebb karakter lesz, akiről nem az jut eszembe, mintha önmaga karikatúrája lenne, mert annyira egydimenziós személyiség, akinek csak a versenyzés, csak a szimulátor, csak a győzelem a lényeg. Hát, ez az, ami nem jött be
Norris, aki miatt újra úgy tudok lelkesedni ezért az egészért, mint anno kisgyerekként (vagy legalábbis annyira, amennyire ez lehetséges így lassan 40 felé), a szimulátorozgatást tekintve hasonló alkat, viszont sokkal szerethetőbb alkat azzal, hogy egyáltalán nem veszi magát annyira komolyan. Sőt, néha épp az volt tavaly és tavalyelőtt a probléma, hogy semennyire sem vette magát komolyan. Nagyon jó látni, hogy úgy formálódik a srác, hogy futamról futamra jobb érzés a szurkerének lenni. Úgy megy fantasztikusan, hogy se a pályán, se azon kívül nem lett elviselhetetlen pöcs, nem töri össze se magát, se másokat, nem hisztizik, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy az neki jó, viszont már nem is az a nagykamasz, aki mintha nem igazán tudná, mit is akar itt, és igazából kicsit még ő maga is meglepődött, hogy hogy a fenébe is jutott el az F1-be. Innentől meg nálam másodlagos az, hogy mit és mennyit nyer vagy nem nyer, ő marad a kedvenc, amíg csak az F1-ben versenyez, mert bebizonyította, hogy legyen bármilyen ritka dolog ez ma már, de lehet úgy is érvényesülni a csúcskategóriában is, hogy se a személyisége, se a pályán mutatottak alapján nem egy törtető, másokon átvitt és szó szoros értelmében is átgázoló alkat. Ráadásul angol, és a McLarennél vezet - tökéletes
Igazából mára kijelenthető, hogy nekem lett igazam abban, amit mondtam, hogy Max karrierjének a rendkívüli alakulása volt az, ami miatt annyira heves vitákat váltott ki anno a vezetése. Azok az inasévek, amikor egy versenyző a versenyzése vadhajtásait kinövi az alsóbb formaszériákban, Max esetében kimaradtak, amikor lényegében kis túlzással gokartozás után egyből beültették F1-ezni. Ezzel sokan nem értettek egyet anno, heves viták voltak ebben, mondván, hogy élete végéig ilyen féktávon mozgós, lökdösődős, veszélyes paraszt marad, aztán mára az egyik legnagyobb profi lett Hamilton mellett.
Ironikus módon addigra „engedtem el a kezét” kábé, amikorra elhagyta azokat a dolgait, amik miatt annyit kardoztam miatta itt. Szóval azt sosem tudom már meg, milyen Maxnak úgy drukkolni, hogy nincs kicsit szekunder szégyenérzetem közben, meg nem kell kumitézni miatta De hát ahogy Bandi szokta mondani, a szurkolás tárgyát nem lehet megválasztani, és azt hiszem, ez fordítva is igaz - hiába szurkoltál valakinek valamiért, ha az valamiért elmúlik, akkor ez van.
Nekem az emberi tényező marad mindig a legfontosabb az F1-ben, és az olyan „megszállottakat”, mint Senna, Schumi vagy Max, sosem tudtam közel érezni magamhoz. Maxnál volt egy „átfutási idő” 2018-ig, amikor bíztam abban, hogy ha majd végre kinő a tökén a szőr, akkor nem csak a hibák/véleményes húzások tűnnek el, hanem ami fontosabb, „oldódik is”, és egy kedvelhetőbb, sokoldalúbb, érdekesebb karakter lesz, akiről nem az jut eszembe, mintha önmaga karikatúrája lenne, mert annyira egydimenziós személyiség, akinek csak a versenyzés, csak a szimulátor, csak a győzelem a lényeg. Hát, ez az, ami nem jött be
Norris, aki miatt újra úgy tudok lelkesedni ezért az egészért, mint anno kisgyerekként (vagy legalábbis annyira, amennyire ez lehetséges így lassan 40 felé), a szimulátorozgatást tekintve hasonló alkat, viszont sokkal szerethetőbb alkat azzal, hogy egyáltalán nem veszi magát annyira komolyan. Sőt, néha épp az volt tavaly és tavalyelőtt a probléma, hogy semennyire sem vette magát komolyan. Nagyon jó látni, hogy úgy formálódik a srác, hogy futamról futamra jobb érzés a szurkerének lenni. Úgy megy fantasztikusan, hogy se a pályán, se azon kívül nem lett elviselhetetlen pöcs, nem töri össze se magát, se másokat, nem hisztizik, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy az neki jó, viszont már nem is az a nagykamasz, aki mintha nem igazán tudná, mit is akar itt, és igazából kicsit még ő maga is meglepődött, hogy hogy a fenébe is jutott el az F1-be. Innentől meg nálam másodlagos az, hogy mit és mennyit nyer vagy nem nyer, ő marad a kedvenc, amíg csak az F1-ben versenyez, mert bebizonyította, hogy legyen bármilyen ritka dolog ez ma már, de lehet úgy is érvényesülni a csúcskategóriában is, hogy se a személyisége, se a pályán mutatottak alapján nem egy törtető, másokon átvitt és szó szoros értelmében is átgázoló alkat. Ráadásul angol, és a McLarennél vezet - tökéletes