rdaneelolivaw írta: ↑2021.07.20. 19:13
Nigel Hill írta: ↑2021.07.20. 19:03
Pedig van közös bennük. Kvázi egy reloaded.
Közös van, mert az összes többszörös bajnokba szorult geciség. Kibe kevesebb, kibe több... talán Prost és Piquet volt kivétel akikre én emlékszem.
A régebbi bajnokokat nem láttam még.
Alonsoba, Sennába, Hamiltonba, Schumacherbe szorult geciség, nem is kevés. Talán Hakkinen volt még kivétel.
Senna volt ebben a vízválasztó igazán. A sportban ő honosította meg és fogadtatta el a dirty drivingot. Ma minden hülyegyerek párás szemekkel idézi tőle a „ha nem vetődsz be a kocsival minden résbe, nem vagy igazi versenyző” mondását, aminél kevés nagyobb faszság van, mint mottó az open wheel versenyzést illetően.
A nyolcvanas évek derekára, amikor Senna az F1-be került, változott meg úgy a sport, hogy a korábbi viszonyokhoz képest ég és föld volt a különbség a biztonság tekintetében. Senna 1984-ben debütált, és ha belegondoltok, hogy alig 11-12 évvel korábban küzdött Stewart azért, hogy legyen kötelező a bizonsági öv, a teljes arcot védő sisak, a bukóterek meg a kórház a pályán, és az 1984-e szezon kezdete előtt nem egészen 8 évvel égett össze Lauda, akkor látható, hogy mekkora dimenzióváltás volt a biztonság tekintetében abban a néhány évben.
Vagyis a Senna előtti generációig bezárólag a norma az volt, hogy nem lökdösődünk, nem cikázunk, nem „tesszük be a kocsit minden résbe, különben pina vagy”, hanem helyet hagyunk egymásnak mindig, mert ha nem, abból jó eséllyel lehet tolószék vagy temetés. A fiatal Senna úgymond senkit se látott kollégaként meghalni, miközben az idősebb pályatársai rendszeresen. Alig két évvel korábban temették el Villeneuve-öt és Palettit, Prost pedig ugyanabban az évben még Pironihoz is járkált be a kórházba, aki az üszkösödő lábait mutogatta neki. Piquet, a bohém, mindig viccelődő Piquet ordítva hányta el magát a látványtól, amikor látta, hogy mi maradt Hockenheimben Pironi lábaiból, miközben vágták ki a kocsijából.
Akkoriban tehát még az a korszellem a formaautózásban, hogy ésszel - akármilyen jó és gyors is vagy, ésszel. Amikor Keke Rosberg, minden idők egyik legtökösebb és leggyorsabb, támadó szellemű versenyzője debütált az F1-ben 1978-ban, Alan Jones félrehívta, és halkan közölte vele, hogy ügyes vagy, gyors vagy, de ez az F1, észnél legyél. A Prostok, Laudák, Piquet-k, Jonesok, Rosbergek még ezt tartották a normának. Meg lehet nézni Villeneuve-öt és Arnoux-t 1979 Dijonban - a kor két legkeményebb köcsöge úgy előzgeti egymást, hogy egy leszorítás, egy cikázás, egy féktávon bemozgás nincs. Kőkemény, de tiszta csata megy körökön át.
És itt zárul be a kör a „bajnokok köcsögök” kérdés kapcsán. Így, ebbe a versenyzős zeitgeistbe érkezett meg Senna, és honosította meg egymaga azt a leszoítós, cikázós, lökdösődős versenyzési standardot, ami tévén lehet, hogy jól nézett ki (egy sor embernek ezért és emiatt lett a kedvence, mert ő volt az „igazi tökös versenyző” – legalábbis szerintük), de amiatt van ma, hogy arról beszélünk, hogy a világbajnoknak gátlástalan köcsögnek is kell lennie, különben egy pina, aki mit keres a versenypályán. Senna előttig mindenki, a többszörös bajnokok is urak voltak a pályán, az őt istenítő későbbi sokszoros bajnokok (Schumacher, Alonso, Hamilton) meg a pályán és/vagy azon kívül sem támasztottak maguk elé sok korlátot. Ez alól valóban csak Hakkinen a kivétel. Még az egyébként a pályán kívül rendkívül szimpatikus Vettel is bemutatta párszor (2013 Malajziában, például), hogy bármire képes a győzelemért, és ha kell, bárki szájába beleszarik a sikerért.
Hogy ez jó vagy sem, azt mindenki döntse el maga. De érdekes és ironikus keresztminták alakulnak ki. A felkent sennások rühellték Schumachert, aki pedig egy az egyben továbbvitte a győzelem mindenek felettiségéről, versenyzési morálról alkotott sennai iskolát. A régi sennások ugyanígy egyöntetűen utáltak egy rendkívül tehetséges, de pofátlan, senkit és semmit nem tisztelő, sokszor véleményes és hajmeresztő manővereket bemutató fiatal gyereket Verstappen személyében - pedig Verstappenről még Senna nővére is elmondta, hogy amit csinál, ahogyan megérkezett és ahogyan a versenyzéshez áll, ahogy háborognak miatta és a manőverei miatt, azzal „szinte Ayrton reinkarnációja”.