Nos kollégák a gyermek nevelés nem könnyű dolog. Ha ráhagysz mindent a fejedre nő, úgy mint a gyom a kertedben, aztán mindennek vége. Azonban túlzottan tiltani sem szabad mert akkor később kevésbé lesz önbizalma, kevésbé lesz határozott. Nekünk 3 gyerkőc van (35, 28, 21 évesek most) és nem bántuk meg, hogy szigorúan de igazságosan neveltük őket. Szeretjük őket, és ők is minket. Tisztelnek bennünket és mi is az Ő magánéletüket. A legfiatalabb még egyetemista, velünk él ha itthon van.
Talán ő az akit egy picit jobban elengedtünk, vagy talán ez nem is jó kifejezés. Már csak ő van velünk ezért többet megenged magának mi meg nem akarjuk ez miatt már nagyon pallérozni. Ha több kettőnél persze rendre teremtjük de ilyenkor már más és nagyon ritkán fordul elő, különben is a két idősebb testvére ilyenkor lekapja a körméről a kicsit.
Nem lehet igazán tudni a tutit, mindenki a saját családi tradíciójából merít alapvetően. A szüleinket valószínűleg keményebben fogták az ő szüleik mint minket a mieink. A tisztelet nagyon fontos, de az őszinte légkör legalább annyira. Nekünk szülőknek nehéz dolgunk van, de ez a mi keresztünk, senkinek nem adhatjuk át, egyébként széthullik amiért egész életünkben dolgoztunk.
Ezzel a kis szösszenettel csupán ki akartam írni magamból amit első felindulásban éreztem a téma iránt.
Hajrá srácok és hajrá csajok, a nevelés piszok kemény dolog de megéri!!!