Bandee írta: ↑2022.06.15. 11:49
A gyarmatosításra és az ott elkövetett bűneikre, a búrok irtására, a koncentrációs táborok feltalálására, az ópiumháborúkra, Kína szétlövésére, India és Pakisztán elbaszott megosztására. 82- ben még megkérdezték nagymamámat a buszon, hogy csak néger mellett van hely, leül-e oda. Arra, hogy a 70-es évekig bűn volt melegnek lenni és bebörtönözték saját nemzeti hősüket is emiatt. Lehetne a sort folytatni, elővenni a németeket is, az USA-t no megba franciákat.
Fentieket ma ugyanúgy megcsinálnák mivel
mi emberek nem változunk semmit csak most divat a képmutatás.
A britek amúgy már nem EU tagok tehát semmi közük a mi üzengetéseinkhez, sőt ők élen jártak, már belépésük másnapján kitalalálták, hogy az nekik rossz.
Én ezzel együtt bírom őket, de a kioktatásukból nem kérek. Megvannak nekünk a saját bűneink és problémáink, elég az. Nem kell ide exportálniuk se nekik pláne nem az USA-nak a kibaszott BLM faszságukat vagy egyéb megbánni valójukat. Szánakozzanak ezeken otthon
Erre gondoltam, de biztosra akartam menni, hogy ezt érted alatta, hogy ne legyen félreértés.
Szerintem a kiemelt a lényeg. Emiatt írtam egy hosszas posztot is tavaly szeptemberben az üzenőfalamon Schmidt Mária nyílt levelére, mert úgy gondolom, hogy semmi jogunk mutogatni semmilyen országra gyarmatosítás vagy más miatt. Mi ugyanúgy megcsináltuk volna. Nem azért nem csináltunk ilyesmit, mert jobb nép vagyunk bárkinél. Csak geopolitikai okokból esélyünk sem volt gyarmatbirodalommá válni, ugyanúgy, ahogy az osztrákoknak sem. Az európai méretükhöz, befolyásukhoz képest és a britekkel, spanyolokkal, franciákkal és portugálokkal összevetve még a németeknek/poroszoknak sem igazán.
Schmidt úgy fogalmazott szeptemberben, hogy bezzeg mi soha nem gyarmatosítottunk, nem nyomtunk el senkit, ezért kapják be az angolok, nekünk csak ne ugassanak éppen ők. Ez a gyarmatosítással kapcsolatos kijelentés szempontból is hamis, illetve csúsztatás – arról nem is beszélve, hogy tiszta Rákosi-tempó ez, mert az „maguk Amerikában verik a négereket, nekünk maguk csak ne magyarázzanak” akkoriban volt a propaganda része.
Alghar, ha ezt olvasod, az alábbiakról majd nyilatkozz, ha valamit rosszul írok, de én így tudom ezeket.
Bár egy sor okból kifolyólag nem tudott feliratkozni a jelentős és sikeres gyarmatbirodalmat kiépítők közé, az Osztrák-Magyar Monarchiának ettől függetlenül nagyon is voltak gyarmatosítási törekvései. A monarchia már Olaszország elvesztését követően a balkáni térség, mint potenciálisan elfoglalható területek felé fordult. Bécsben már az 1870-es évek elejére készen álltak azok a tervek, amelyek Bosznia, esetleg az annál is délebbre fekvő területek elfoglalását irányozták elő. A monarchia hadserege végül 1878 júliusában a Száva folyót átlépve, a berlini kongresszuson elfogadott határozat értelmében annektálta Bosznia és Hercegovina illetve a Szandzsák területét.
Emellett egyértelmű gyarmatosítási törekvés hajtotta az 1872 és 1874 közötti osztrák–magyar északi-sarki expedíciót is. Ennek során felfedezték azt a Spitzbergáktól északra fekvő, 191 szigetből álló, összesen mintegy 16 000 km2 méretű, ma Oroszország részét képező területet, amelynek már csak a neve is a monarchia gyarmatosítási törekvéseinek bizonyítéka: Ferenc József-föld. A szigetcsoport rendkívül zord klímájú, állandó település ma sincs rajta, és sokat nem is lehetett vele innen, Közép-Európából kezdeni csaknem másfél évszázaddal ezelőtt. Ettől függetlenül a monarchia nem jószántából mondott le róla, hanem 1926-ban vesztette el, amikor a területért már addig is torzsalkodó, arra igényt tartó norvég és szovjet erők közül végül a szovjetek jutottak el hadihajóikkal először a szigetekre, így a Szovjetunió területének kikiáltva azt.
A magyar történelemben mégis a legjobb, de kevéssé ismert példa a gyarmatosítási törekvésekre az a tény, hogy a monarchia kimondottan területszerzési vágyból csatlakozott a kínai bokszerlázadás leverését célzó nyolc nemzet szövetségéhez. A lázadás sikeres leverése után 1901 szeptemberében a monarchia megkapta Tiencsin városában azt a 150 hektár méretű területet, amelynek a hivatalos neve Tiencsin osztrák-magyar telepítvény volt, és ahol körülbelül 30 000 lakos élt. Innentől a terület és az itt működő konzulátus is az osztrák-magyar törvények, és nem a kínai hatálya alatt állt. A területről megint csak nem önszántunkból mondtunk le, hanem az első világháború alatt, Kína központi hatalmakkal szembeni hadüzenetével vesztettük el. A zónát a kínai erők elfoglalták, és 1917 augusztusában felmondták az ott berendezett osztrák-magyar koncessziót. A területtel kapcsolatos magyar követelések azonban csak jóval később, 1920-ban, a trianoni békeszerződéskor szűntek meg, egészen addig foggal-körömmel ragaszkodtunk hozzá.
A kegyetlenkedésekről meg csak annyit, hogy a világháborúk történetének legelső háborús bűneit éppen az osztrák-magyar hadsereg katonái követték el a szerb civilek ellen rögtön 1914 nyarán, tömeges akasztásokkal, kivégzésekkel – gyerekeket, nőket, időseket sem kímélve. Szabácsban 1914. augusztus 17-én magyar katonák 120, előzőleg a helyi templomba bezárt nőt, gyereket és időst lőttek agyon és dobták a város templomának kertjébe egy tömegsírba, a város más lakosait pedig agyonverték, felakasztották, szuronnyal szúrták le. Teljesen indokolatlanul tették, pusztán gyűlöletből. Több más környékbeli településen is hasonlóan jártak el Észak-Szerbiában. Összesen körülbelül 15 000 és 35 000 civilt mészároltak le a monarchia katonái így, a pontos számot nem tudni.
Mindezt olyan büszkén és önként tették a monarchia hadseregének, tehát a magyar katonák is, hogy a tömeges kivégzésekről fényképek készültek, amelyeket aztán képeslap formájában az osztrák-magyar monarchia hivatalos katonai üzleteiben árultak (bármilyen hihetetlen és morbid, de megtörtént). A monarchia indokolatlan kegyetlenkedései már akkor nagy port kavartak. A kortárs kriminológus és orvosprofesszor, Archibald Reiss a német hadsereg által Belgium megszállásakor elkövetett, a „Belgium megerőszakolása” néven elhíresült háborús bűneihez tudta csak hasonlítani a borzalmakat, miután a szerb kormány mint nemzetközi szaktekintélyt kérte fel, hogy vizsgálja meg az érintett területeke és írjon jelentést arról, milyen atrocitások érték a szerb lakosságot az őket megtámadó katonák részéről. James Lyon történészprofesszor pedig konkrétan úgy fogalmazott, hogy „a Habsburg haderők tobzódtak a fosztogatásban, nemi erőszakban, tömeges kivégzésekben és egyéb háborús bűnökben”.
Minderről a mai napig nem tanítanak a magyar iskolákban részletesen, ha egyáltalán - azt tudom, hogy 2002-ben érettségizettként én még egészen biztosan nem tanultam róla. Talán Alghar majd megmondja, most mi a helyzet ezzel a mai tananyagban, de nagyobb összegben fogadnék rá, hogy nem változott a helyzet azóta sem.
Vagyis senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy pontosan ugyanúgy viselkedett volna Magyarország bármilyen gyarmati területtel és az ott élőkkel, mint más gyarmattartó hatalmak, amiket mi felrovunk nekik. Ezért ellenzem nagyon ezt az „angolok/franciák/nyugatiak gyarmatosítanak, miket műveltek” narratívát. A magyar gyarmatosítási törekvések azért nem történtek meg sikeresebb és nagyobb mértékben, mert bár igény lett volna, de valós esély nem volt rá.