rdaneelolivaw írta: ↑2018.07.16. 21:55
Szerintem hót' egyszerűen probálja megmagyarázni, pedig ez jóval bonyolultabb ügy.
Természetesen van igazsága a cikknek, de pusztán csak a mentalitásban keresni a hibákat... hát nem tudom.
Az csak egy faktor...
Biztos, hogy a fizikumon kellene először javítanunk, mert az a legkönnyebb, valahogy mégse megy.
Amúgy ez nagyon szomorú, pedig a gyerekek bármire megtaníthatóak, a küzdeni akarásra is.
Most voltunk a gyerekkel 1 hét focitáborban egyesületi szinten, + 1 hét tenisz, szintén...
Elég sokféle tábort láttam a környéken.
A legszebb a "mobilnyomkodó" foglalkozás volt 3 órán keresztül.
(mi nem oda tartoztunk... de érdekes, hogy ezt valaki így felvállalja, dacolva a lebukással)
Amit igazából nem értek, az az, hogy valamiért minden jelentős sportban tökéletesen alulteljesítünk a régió más országaihoz képest.
Sokan csak a magyar foci halálával foglalkoznak, de ha megnézitek, valamiért úgy általában a jelentős, sok nézőt megmozgató, globális sportokban mind verve vagyunk nálunk a környező, sokkal kisebb országok által.
Van egy Hosszú Katinkánk, ami tök jó. Viszont ő is lassan kiöregszik. Másrészt ami sportokban erősek vagyunk, azok valljuk be, a régiónkat leszámítva szinte a kutyát nem érdekli. Se nézettségük, se jelentőségük világszinten. Tök jó, hogy erősek a vízilabdázóink, de a szlávokat és minket leszámítva senki nem foglalkozik ezzel a sporttal. Amikor kint éltem, a briteknek, a spanyoloknak és a hollandoknak is teljesen ismeretlen dolog volt. Sosem hallottak még a water polóról és érdekes volt látni, hogy amikor viszont elmagyaráztam, hogy hogyan is működik, milyen sport, akkor teljesen megfogta őket, hogy hű, milyen izgalmas koncepció, amolyan vízben játszott kézilabda, miért nem nagyobb sport ez világszinten. A kérdés jogos, mert tényleg izgalmas sportról van szó, de attól még tény, hogy jelenleg a világnak ezt a kis részét leszámítva sehol sem nézett vagy kedvelt játék.
De miért van az, hogy minden jelentős sportban nulla a magyar sportolók jelentősége? A focira most ki sem érdemes térni, beszéltük eleget - a szerbek, a horvátok mind erősebbek nálunk és még az ukránok is kitermeltek egy világklasszist a közelmúltban (Sevchenko).
A szerbeknek emellett ugye ott van Djokovic, de a nők között is Ivanovic és Jankovic. Világelső, GS-tornagyőztes férfi és női teniszezők. Én kedvelem Fucsovics Marcit és Babos Timit és örülök a sikereiknek, de azért nyilván nem kell magyarázni, hogy egészen más ligát képviselnek, mint az előbbi játékosok. A horvátoknak is ott van Marin Cilic vagy Goran Ivanisevic, akik szintén GS-győztes klasszisok.
Kosárlabdában Vlade Divac van a szerbeknek, aki a Los Angeles Lakers centere volt, a horvátoknak pedig ott van Drazen Petrovic, Peja Stojakovic vagy Toni Kukoc, aki megfordult a Chicago Bullsban, a Phialdelphiában, az Atlantában és a Milwaukee Bucksban is. Nekünk volt egyszer régen egy Dávid Kornélunk, aki nem tudott megragadni az NBA-ben, hiába próbálkozott.
Az ukránok pedig hiába vannak 45 millióan, ha gyakorlatilag négy és félszer annyi lakossággal sem érik el a magyar GDP-t. Mégis ők adták a világnak Klicskóékat és Szergej Bubkát, aki vitathatatlanul minden idők egyik legnagyobb atlétája. Emellett van világbajnok erősemberük (Virastyuk), mi magyarok pedig még mindig azt hisszük, hogy Fekete Laci bácsi a világ legerősebb embere, mert a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján azt kamuzták nekünk, hogy nyert ilyen címet, nekünk pedig nem volt internetünk, hogy utánanézzünk, hát elhittük.
Ehhez képest sosem tartozott a strongman versenyek élmezőnyébe, egyetlen egyszer volt egy ötödik helye (1989). Ami mindenképpen szép teljesítmény, persze, de az azért nem semmi, hogy egy olyan korszakban, amikor Geoff Capes (1983 és 1985 világbajnoka), Bill Kazmaier (1980-1982 világbajnoka), Jon Pall Sigmarsson (1984, 1986, 1988 és 1990 világbajnoka), Jamie Reeves (1989 világbajnoka) és Magnús Ver Magnússon (1991 és 1993-1995 világbajnoka) voltak aktívak, mi magyarok tényleg szentül azt hittük, hogy a honfitársunk a világ legerősebb embere. Még a szabadkai születésű, magyar anyanyelvű és magát száz százalékban magyarnak valló Katona Ervin is kénytelen volt egy sor okból kifolyólag inkább szerb színekben versenyezni és Szerbiának nyert Strongman Champions League világbajnokságot 2011-ben, ami ugyan nem a világ legerősebb embere verseny, de hatalmas presztízzsel bíró sorozat, ahol Savickas, Hollands, Koklyaev, Shahlaei, Caron és Lalas kaliberű ászok versenyeztek. Egy ilyen mezőnyben lett szerb zászló alatt világbajnok a mi Katona Ervinünk. Szégyen és szomorú.
Szóval fogalmam sincs, mitől rohad ennyire a magyar sport. Nem lehet ezt csak pénzre vagy csak mentalitásra fogni. Egyszerűen mintha minden el lenne rontva már a kezdetektől fogva. Pedig sokkal több pénz áramlik a sportba és Urajnát leszámítva nagyobb a lakosságunk, mint a környező országoké. Tényleg érthetetlen az egész jelenség.